Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Második fejezet:A pókliliom

pokliliom.jpg A remények kertje tavaszi pompájában virult. Gelberissza az ösvényeken sétálva olykor kezével meg is érintette a hajtásokat, hogy érezze a bennük élő erőt és reményt, ettől maga is erőre kapott.

Reggelente forrásnál hiába várta szerelmét. Csak az erdő neszezése válaszolt sóhajára, csak a nap látta, csak a szellő simogatta arcát, csak a magasra nőtt fű simogatta, ha olykor leheveredett. Nem értette miért nem jön az akit annyira várt. Saját reményei kezdték elhagyni, őt a Remények kertjének őrzőjét. A hajnalok már nem a hideg pára miatt voltak hűvösek.

(Netről letöltött fotó. Szerzője ismeretlen)

Lammer néhány nap elteltével újra  meglátogatta Gelberisszát, hogy megöntözze nemrég hoztt selyem akác hajtását. Izgatottan rohant fel a hegyre. Megdözsölte a nyakában függő medvefogat.

Átváltozása együgyű legénnyé fájdalmasabb volt mint eddig. Legszívesebben ordított volna fájdalmában, de nem tehette. Néma csend honolt a kertben. A madarak tavaszi fészekrakó éneke elcsitult. Már bent járt a hajtáshoz vezető ösvényen, de senkit sem talált. Aztán nemsokára megpillantotta Gelberisszát, ájultan feküdt a sétányon. Oda szaladt, karjába vette. Alig lélegzett. Nézte halovány arcát, simogatta, szólongatta, semmi. Megakarta csókolni a lány arcát de ahogy ajka az arcához ért a lány hirtelen egy nagy levegőt vett, kinyitotta a szemét. Szégyenlősen felült, zavarodottan nézett az együgyű legény szemébe, aki nemrég nála járt, felismerte.

A legény megszólította:

  • Elájultál. Tán csak nem kígyó mart meg?
  • Nem érzek fájdalmat-válaszolt Gerlberissza a selyem akác hajtását megérintettem és elsötétült minden! Álmomban, megsebzett sas voltam, a zsákmányom egy kígyó, megmart.  Majd egy medve karjában feküdtem. Ő taposta el a kígyót és kiharapta belőlem a marás helyét. Aztán felébredtem Te legény! Nem mondtad el a teljes igazságot, ha elhallgatod, elpusztul a selyemakác és én is. Hamis a reményed! A hajtás amit idehoztál csak akkor  marad életben, akkor nem ártalmas ha annak hozója tiszta szándékokkal érkezik, s igazat szól. Légy jó! Mond el nekem az igazságot.

 

A pásztor lehajtott fejjel bevallotta, reménytelenül szerelemes egy gyönyörű lányba, s azt remélte a selyemakác hajtása segít neki a reményt és szerelmét táplálni. Közben veszett el a bárány.

- Lammer, most már értelek. A lányért most még hoznod kell egy virágot amit én választok. Ez a Pókliliom. A hagymáját kell megszerezned. Talán sikerülhet előkotornod a földből, de csak akkor jó, ha nem hajtott még ki. Gyönyörű fehér virága a tisztaságot, levélzete szirmai a könnyedséget, helyigénye a szabadságot jelképezik.

Siess, szerezd meg! De jól vigyázz,a nyájad ne hagyd őrizetlenül. Az erdő szélén keresd, megtalálod. Nem fogod felismerni azonnal. Mélyen a föld alatt rejtezik, hogy a fagyokat túlélje. Ott ahol vastag a moha és az avar, ahol kibírja a telet. Hallgass a szívedre. Oda vezet.

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Képek a meséhez